Sajnos, miután leöntöttem magam acetonmentes (!) körömlakkal, amit a beszáradt pillanatragasztó felhasználhatóságának érdekében vettem elő, majd fogpiszkáló segítségével újraegyesítettem a diákigazolványomat, közel sem kerültem olyan fennkölt állapotba, hogy leírhassam azt a szöveget, amivel vissza akartam térni. Egyébként még élek, annak ellenére is, hogy a körülmények a múltkor úgy kitoltak velem, hogy azt még nem írom le egy ideig. (ez a második ilyen, az első az volt, amikor elvittem Budapestre a vendégünk lábbelijét, mintegy azt hívén, hogy a sajátom, ugyanis nem tűnt fel, hogy három számmal nagyobb mint az enyém, és hogy tök más a dizájnja, mint a sajátomé.)