Néha bezártságérzésem van a blogomon. Akinek szólna mndjuk amit leírok, az jobb esetben nem tud róla. Rosszabb esetben nem fárasztja magát velem. Ott van az az ajtó- ami nem mindig, sőt legtöbbször nem egy éppen csak észrevehető egérlyuk- csak nem nyomja le a kilincset. Valahogy nem vonzó az ami itt van. CSak az a baj, hogy én ennyit tudok nyújtani. Ez van.

ps. nem tudom mi van velem. sajnos mikor leülök, akkor ilyen depis érések fogalmazódnak meg bennem