- Jelentse a hercegnek, hogy felgyújtottam a hidat - mondta az ezredes ünnepélyesen és vidáman.
- És ha a veszteséget kérdik?
- Csekélység! - dörmögte az ezredes - két huszár megsebesülte, egy meg ször-nyet-halt - folytatta látható örömmel; nem bírta elfojtani boldog mosolyát, és zengzetesen, tagolva ejtette ki ezt a szép szót: ször-nyet-halt.(Lev Tolsztoj: Háború és béke)