Mottó: "Éld e rossz világot, és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen" (Radnóti)

"Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé." (Biblia)

Bezárult egy ajtó mögöttem. Türelmetlenül várom már, hogy végre kinyíljon egy másik. Kint vagyok a szabadban, ez fantasztikus érzés. Ugyanakkor hiányzik az ajtón túli világ. Szabad vagyok, de egyszersmind hontalan. Élvezem a friss levegőt, a változás szelét, de egy kicsit fázom. Néha-néha megborzongok, vágyom a benti melegre, a megállapodottság örömére. A forró kandalló, a langyos tea, az otthon illata. És néha felélednek a régi ösztönök. Egy-egy reggelen eszembe jut, hogy mit kellene ma kitakarítanom, rendbe tennem, összekészítenem, hogy készen álljak az indulásra. Aztán belémhasít, hogy erre már nincsen szükség. Nem kell aggódnom, hogy nem voltam elég alapos, mostmár mindegy. Egy dolgom van: arra koncentrálni, hogy ne tévedjek el. Hogy amerre járok, mindig egy kicsivel jobb legyen a világ. Nem akarom megváltani, csak élhetőbbé tenni. Hiszen erre készültem, amíg otthon voltam. Ezer veszély, ezer próba között kell helytállnom. De nem vagyok egyedül, és tudom sikerülni fog. Mégha bárány is lennék a farkasok között.