socially pingvin

Hippiség

2010. június 02. - döm

Mottó:

Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika,
aki esett tehenek közt unja magát a déli
melegben és erejét hirdetni körberohangat
s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót.
És rázza fejét s fordul, szarván a sűrű,
repedő levegővel és dobbantása nyomán
gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét. (Radnóti Miklós)

Tényleg nagyon hippi vagyok, ha azt mondom, hogy nem muszáj mondjuk civakodni? Naivság ha azt mondom, hogy a világot nem ellentétes pártok embereiként kell felfogni? Probléma az, ha azt akarom, hogy legyenek békében egymással az emberek, ha lehetséges, mert a szájtépő vitáknak, és erőltetett fekete-fehér gondolkodásnak nincs értelme, épp csak azt mutatja meg, hogy ki mennyire unatkozik?

Nem gondolom, hogy ilyet hirdetni gyengeség lenne. Már miért lenne az? Csak az az erős, aki mindig beszól másoknak, aki nem bírja ki, hogy ne provokálja az embereket, akinek lételeme, hogy másokat bántson? Az gyenge, aki nem kap dührohamot, aki kibírja, hogy ne vagdalkozzon a szavakkal, aki nem megy bele mindenféle idiót szóharcba? Nem állítom, hogy én nem szoktam vitatkozni, veszekedni, de állítom, hogy jobb a békesség. Ahogy azt is, hogy egymás oltogatása addig jó, amíg egyenrangú felek csinálják, és mindketten élvezik.

Nem mondom, hogy az élet nem egy harc, és nem jó dolog, hogy az, de biztos vagyok benne, hogy fatális tévedés egymásban látni a leküzdendő akadályt. Annyira egysíkú, beszűkült dolog egymásban találni meg az ellenségeskedésünk alanyát.

Mert igen, ha egy kétdimenzós világban élsz, mindent, és mindenkit fel kell löknöd, le kell győznöd, be kell oltanod ahhoz, hogy mehess előre. De ha háromdimenzióban gondolkozol, akkor rengetegféleképpen ki tudod kerülni a másikat, csak egy kis alázatra, és kompromisszumkészségre van szükség.

Aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik, és az előtte lévő, mindenféleképpen útjába tolakodni akaró agresszív elemekkel szemben nyert ügye lesz. De egy sorstárs, az nem akadály, és ha valaki hiábavalóan vetekedik, unatkozó bikaként öklelőzik, kötekedik, az csak rontja saját és a sorstársai esélyeit a valódi kihívásokkal szemben.

Ezt gondolom. Ha bárki felháborítónak találja, hogy okoskodok, az olvassa el még egyszer, és mondja meg, hogy mit kifogásol.

A bejegyzés trackback címe:

https://bubben.blog.hu/api/trackback/id/tr86050466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lipaj 2010.06.03. 20:45:31

Van valami konkrét esemény(ek), ami kiváltotta ezt a bejegyzést? Amúgy egyetértek. (Kár volt menni fodrászhoz, így nem elég hippis a hajam:)

B. 2010.06.03. 21:24:49

Áhh, csak volt egypár ember, akinek az volt az élvezetének fő forrása, hogy velem szócsatázott, és nekem már fárasztó volt. Főleg mikor történtek aljas húzások. Ezért átpártoltam. De persze sose bírtam az osztályban sem, mikor voltak a szószátyárok, és azon élvezkedtek, hogy kit mikor oltanak be :) Asszem emlékszel :)
süti beállítások módosítása