A közelebbi ismerőseim, mint említettem , valószínűleg észrevették azt a vitatható értékű viselkedésemet, hogy bizonyos dolgokat alaposan végiggondolok, (akár felselegesen is) és a megálapításaimhoz ragaszkodom. El kell azonban mondanom, hogy bár ennek a koncepciónak a látszatához ragaszkodom, a megállapításokhoz valójában sokszor nem.
Van ugyanis, hogy megállapítok egy dolgot, néhány barátom, és ismerősöm szerint helyesen, és ilyenkor előfordul, hogy csodálnak, vagy irigyelnek, hogy én érzelmi töltetet figyelmen kívül hagyva milyen józanul viselkedek. Most viszont felvilágosítanám a tisztelt olvasó közönséget, hogy nálam egy állítás kimondása, és a következtetések levonása egy dolog, ezek megvalósítása pedig egy másik, sokszor sokkal nehezebb dolog. Nem azért, mert én álnok módon tudatosan prédikálok vizet, és iszok bort, hanem azért, mert ember lévén nem betáplált algoritmusok, hanem részben érzelmi szempontok alapján döntök, illetve hajtom végre a döntésem. Az már egy külön dolog, hogy az ilyen irányú kudarcait az elméleteimnek nem reklámozom. Részben teszem ezt azért, egy kicsit gyengeségnek is tartom ha az érzelmeim felülírják a józan észt.
Van azonban eset, amikor a józan ész bírálja felül az érzelmeimet, és ezt is képes vagyok szégyellni. Még mielőtt mindenki elhatárolódna tőlem, közlöm, hogy igazából nem ezt a tényt rejtegetem, hanem azt, hogy volt mit újragondolnom, és volt miről új, józan döntést hoznom. Magyarul azt szégyellem, hogy okoskodtam, hamis dolgot állapítottam meg, és javulásra szorultam. Van amikor ezt a hozzáállásomat is kigúnyolom, mikor mindenki számára kiderül, hogy rosszul alkottam véleményt, és utolsó lépésként már viccből, csakazértis azt mondom, hogy nekem volt igazam mások valódi igazságával szemben.
Tehát van, hogy önigazolásból, és van, hogy egyszerűen az érzéseimre (szívemre?) hallgatva nem vagyok hűséges bizonyos megállapításaimhoz. Természetesen próbálok ezen a viselkedésemen változtatni, mert amikor már gerinctelenségbe csúszna a dolog, az határozottan rossz, de mivel nem döntő jelentőségű dolgokban viselkedem így, nem biztos, hogy ezen kell elsősorban változtatnom, vagyis vannak sürgősebben megváltoztatandó hibáim. Vagy ki tudja?
