Nos, már réges-régen írtam maamról, a napjaimról, és ez eddig nem is hiányzott (nekem legalábbis nem). De ma annyira kiütközött rajtam a fáradtság (és ezzel kapcsolatban egyéb dolgok is), hogy muszáj leírnom, hogy sajnálom. Mikor megállapítottam bő tíz perce, hogy ma elsőórában először az osztálytársam, majd másodikban az énektanárom akadt ki (nem tetszettek a ballagási dalok, meg hogy megint ő szervezi. ezt a nem tetszést megtarthattam volna), harmadikban a spanyoltanárt (erre már nem emlékszem, de biztos ott is "nagyon jófej" voltam) negyedik-ötödikben a matektanárt (tényleg nem bírtam becsukni a számat. akartam, de nem ment.) és hat-hetedikben a töritanárt (miután másfélóra dualizmus után utolsó 2 és utolsó utáni 5 percben a rákóczi szasbadságharcról kérdezett (ugrás 1867-1914-ből 1703-1710's-re, kicsit kiakadtam, mellesleg nemrég sikerült megszereznem azt a tankönyvet, amiből tanulni kellett volna), és én pedig az utána jövő "tanulj, mert egy hónap, és még magyarból, meg matekból is mindent kell majd tudnod" után a körülbelül 5. ilyen alkalomra megmondtam, hogy igyekszem magamtól is ismételni, amennyire a másik 3 szál engedi, amiből töri órákra készülni kell...). Nos valószínű, hogy csak én fáradtam ki egy pár hét és hétvégényi prögés után, de az is lehet hogy volt igazam. Mindenesetre én sajnálom, hogy ezek ma megtörténtek. Meg amik régebben. Meg úgy mindent sajnálok.

Csak hadd éljem a kis életemet úgy, hogy nem zaklat mindenki akkor, mikor a legfáradtabb, és mikor én is az vagyok.