A novai táborozást már nagyon vártuk. Bár valószínűleg nem volt olyan fantasztikus, mint tavaly, jól éreztük magunkat. Emlékszel, mikor a reggeli futáson "összefutottunk"? Mondjuk, igaz, hogy én csak sétáltam, és fotóztam, de te meg utolsóként érezted magad győztesnek. Esténként pókereztünk, vagy éppen beszélgettünk az üres lépcsőházban. Azóta se sokat csináltunk ilyesmit, és nem azért, mert úgy félünk a botránytól. Emlékszel, hogy Szlovéniában milyen extrém dolgokat csináltunk? A népharagra, amelyik majdnem meglincselt engem a csúszda előtt? És a paradicsomi Plitviczére? Azóta sem láttam olyan tiszta kék vizet. Megjártuk a horvát aknával telerakott erdőt, száguldottunk 270-el az autópályán az üres úton, csodás élmény volt. Emlékszel, mikor háztartást vezettünk palacsintát sütöttünk, és dolgoztunk, mint a nagyok? Bár két forgalmi vizsgám nem sikerült, boldog voltam, hisz nyár volt. Nyár volt, és újra táboroztunk, ezúttal Balatonfüreden. Az itteni emlékeimről talán egy vékonyabb könyvet is képes lennék írni. Emlékszel, mikor két órát beszélgettünk jóformán ismeretlenként? Néha feküdtünk a fűben, és süttettük magunkat, volt hogy fürödtünk, aztán próbáltuk egymást lenyomin a víz alá (nekem sikerült) gyönyörködtünk a városban (szerelmes vagyok bele, és azóta sem teltem be a látványával) kocsikáztunk, dübögtettük a zenét. A pizzázóban nem fogadták el az utalványunkat, így gasztronómiai körútra mentünk, majd visszatértünk az eredeti helyszínre. Volt, hogy éjfél után 150 embert kellett meggyőznöm a buddhizmus helytelenségéről. Amint láthattad, "egyáltalán nem" izgultam. Csodáltuk együtt a csillagokat, fotóztunk, lógattuk a lábunk a vízbe, sétáltunk a hőségben, és az esti langymelegben, aztán egyedül. Aztán, mint mindennek, ennek is vége lett. Jó volt szép volt, de ennyi egyáltalán nem volt elég.

Ezután szinte rögtön Erdélybementünk. Ezt nem vártam annyira, de fantasztikus volt, talán éppen azért mert az egész hét egy mozdulatlan idill volt, szikrázó napsütéssel és simogató lágy szellővel, illetve csillagos égbolttal, lobogó tábortűzzel. Bár rengeteget dolgoztál, sokat beszélgettünk, olvastunk. Akkor ott boldog voltam. Aztán elmentél, és akkor kevésbé. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy legjobb részről lemaradtál. Itt ismerkedtünk meg másodjára. Igyekeztem valamit továbbadni abból, amit én is éppen akkor tanultam egy könyvből.Első nap a csoportfoglalkozáson szép csendben megbújtál, pedig te voltál a maffia, de én lelepleztelek. Ezután szerveztél egy nagyon jó ifinapot, ahol rengetegőtökkel találkoztam. Emlékszel? A bluuról meséltél és őszintén osztoztam a lelkesedésedben. A második Tokaj a várthoz képest csalódást okozott, és sokat is szenvedtem, persze feleslegesen, bár nyilván nem tudod, milyen, amikor úgy érzed, hogy baleknak néznek. Mindenesetre tudom jól, hogy emlékszel. Talán túlságosan is jól.

Onnan hazaérve nagy felfordulás fogadott. Mindenesetre jót beszélgettünk a csillagok alatt.  Jöttél hozzánk, "külön taxival". Aztán hiretelen már az iskolapadban találtuk magunkat. Emlékszel, milyen szűkek voltak a folyosók, milyen porosak és elkeserítőek a lyukasórá, és egészébe véve milyen fura volt a délutáni tanítás, és "nagynak lenni"? És ugye milyen jó volt visszatérni az igazi helyünkre? És tényleg a tágas, hosszú, világos, labirintusszerű folyosók tették rám a legnagyobb hatást.Elkezdtem ifire járni, és ennek köszönhetőe, a kilencórás buszon ismerkedtünk meg. Te szólítottál meg. Ha rajtam múlik, lehet, hogy azóta se ismernénk egymást. És igen, remélem emlékszel: végre sikerült a forgalmi vizsgám. Boldog voltam, hogy ennek is pontot tettem a végére.