Talán mégsem leszek író. Beleérezni mások helyzetébe magunkat, és magunkra venni a gondjaikat szép és nemes gesztus, de szerintem okvetlenül lelki defekttel jár. Talán inkább valami kézzelfoghatót kéne tenni az emberek sorsának megváltozásáért, mondjuk olyasmit, mint az anonim alkoholisták szövetsége, meg a 24 órás lelkisegély vonalak. Valami ilyesmi, csak sokkal hatékonyabban, sokkal szélesebb réteg számára, és mindenekelőtt sokkal bizalom keltően. Emberek, én nagyon sajnálom azokat, akiknek valamilyen törés történt az életükbe, de a sajnálato nem elég. Én cselekedni akarok. Valaki mondjon valami jó ötletet, és utána valósítsuk meg közös összefogással. Világ érzőszívűjei egyesüljetek!

We're getting stronger everyday,
We're getting braver in every way,
Hallelujah here we come.

We're getting stronger everyday,
Push through the rains that fall our way,
Hallelujah here we come.

We're much stronger when we're one,
Hallelujah here we come.(Delirious: Stronger)

Ez már volt, de aktuális. Mostmár. Úgyhogy most: Gyerekek segítsük egymást :) Ehhez egyébként eszembe jutott még egy idézet, de most nem önfényezek. Legyetek jók.

(Azt hiszem, mostmárvéglegesen rászoktam a blogos közhelyekhez, mint legyetek jók, szépek és okosak, stb. De azért legyetek azo. Vegyetek komolyan. Még ha nehéz is...)