Vannak az ember életében olyan emberek, akikaz "ellenségei" voltak. Vagy ha nem is az ellenségei, de nyilvánvalóan nem kedvelte őket. Emberek, akik az ember érzelmeivel játszanka. Embertleln emberek. Emberek, akiktől az ember ha nemis tárt karokat, de legalább egy felé nyújtott ujjat vár. Emberek, akik kegyetlenek, és észre sem veszik, mit tesznek. Olyanok, akik nemegyszer eljátszák, hogy befogadnak, de végül mindig kiderül, hogy ez eszük ágában sem volt. Akik úgy tesznek néha, mintha segítenének, de csak egy újabb ütést mérnek rád. Ezeknek a legnehezebb megbocsátani. Róluk  a legnehezebb elképzelni, hogy megváltoztak. Ők azok, akiknek emléke húsz-harminc év távlatából is bevillan az emlékezetünkbe, és keserű ízt hagy maga után a szánkba. Erről nem egy ,nem kettő ember tanúságot tudna tenni. De állj meg egyetértő tömeg! Elgondolkoztál-e már azon, hogy vajon, te soha nem tettél még ilyet? NEm volt még soha olyan ember, aki idegesített és ezért leráztad. Őszintén gondolkozz el! Biztos, hogy mindig a lehető leg fájdalommentesebben intézted el? Most először ne az aluljáróban kéregető nénire gondolj, hanem a legközelebbire. Gondolkodj! Volt már olyan, hogy nem tetszettb a karácsonyi ajándék, esetleg a szülinapi meglepetés? Volt már, hogy nem pontosan azt kaptad, amit kértél, vagy elképzeltél? És hogy közölted az elégedetlenséget a szüleiddel? Biztos, hogy soha nem volt olyan, hogy azt hitték, hogy a maximumot megtették érted, és ezért, ha nem is kitörő lelkendezés, de legalább egy köszönöm járt volna. Soha nem kaptak ehelyett ökölcsapást? Vagy a testvéreid... Velük mindig méltányos voltál? Soha nem volt olyan, hogy még meg sem mondtőák, hogy mit akarnak, már kizavartad őket a szobádból? Honnan tudod, hogy nem segítő kezet vártak? És közben mégis öklöt kaptak.. És a barátaid?Azosztálytársaid? A tanáraid?