Olyan csodálatosan szép volt az ég ma este, hogy kedvem támadt lefotózni az egészet úgy, hogy minden benne legyen. Az egyik oldalon a lenyugvó nap, egy pár aranyszélű és egypár simán narancssárga felhővel, egy másik irányban hatalmas habfelhőkkel, amik a kedvenceim, egy harmadikon pedig az elvonuló fergeteggel. Annyira megérintett. És a zöld, végtelen rét csak kicsi, de nagyon fontos kiegészítő volt az egész látványhoz, mert annyira szép volt tényleg az ég minden kis darabkája, hogy akárhol lett volna a síkból kiemelkedő tárgy, nagyon sokat elvett volna a hangulatból.

Itthon pedig egyelőre a töriverseny feladatlapjából és megoldókulcsából még csak a borítót mertem megnézni.

Remek. :)

Most, egy kis szünet után, újra itt vagyok boldogítani a blogtársaságot. Ennek örömére végre kiötöltem az új dizájn-t, ami az eddigi legjobb szerintem (na persze nem az elkészülési időt tekintve...)

Sajnálom. Amíg nem leszek hajlandó kevésbé egoista lenni,addig nem olvashatjátok a "csodálatosabbnál-csodálatosabb"írásaimat.Rájöttem ugyanis, hogy ha valaki valamilyen művészetet komolyan vesz, akkor abban sikeres is lesz valamilyenszinten, de az átlagtól nem lesz eltérő emiatt. Még én sem leszek az, akármennyire is kivételesnek tartom magam egoizmusom folytán.

B.