Ú, wá, jéé, háá (és hasonló csodálkozó, elismerő, meglepetést kifejező hangok). Olvasgatom a "pénzügyi válságról szóló híreket, ha már mindenki ezzel foglalkozik, és bár eddig is tudtam, hogy az egész magyar tőzsde viussza esés meg ilyenek azért volt, mert elterjesztették, hogy államcsőd lesz nálunk, de mikor a fn-en azt olvastam, hogy befektetőket sokszr pletykák irányítanak, akkor esett le, hogy: Te jó, ég! Igazából csak azt kaptuk vissza, amből mi is hagyományt teremtettünk magunknak. (gondoljatok csak arra, hogy magyarországnak szinte néprajzi hungarikuma, hogy a falusi vénasszonyok kiülnek az utcára és pletykálnak, vagy hogy az iskolákban egy-egy pletyka mennyi befolyással bír)

Elgondolkoztató azért, nem? Azta...

Sajnos, miután leöntöttem magam acetonmentes (!) körömlakkal, amit a beszáradt pillanatragasztó felhasználhatóságának érdekében vettem elő, majd fogpiszkáló segítségével újraegyesítettem a diákigazolványomat, közel sem kerültem olyan fennkölt állapotba, hogy leírhassam azt a szöveget, amivel vissza akartam térni. Egyébként még élek, annak ellenére is, hogy a körülmények a múltkor úgy kitoltak velem, hogy azt még nem írom le egy ideig. (ez a második ilyen, az első az volt, amikor elvittem Budapestre a vendégünk lábbelijét, mintegy azt hívén, hogy a sajátom, ugyanis nem tűnt fel, hogy három számmal nagyobb mint az enyém, és hogy tök más a dizájnja, mint a sajátomé.)