* Állok és nézem az ünnepséget. Mondják az ő nevét. Miért ő? Nem nem érzek semmi különöset iránta. Azaz mégis. Valami nagyon erős barátságot, aminek kizárólag a lélekhez van köze. Szerelem? Nem. Csak a megértés az ami összeköt (összeköt? Már hogy kötne össze? kész, elmegy egyetemre, elfelejt mindent ami volt. Két évig ismertük egymás, szép volt jó volt, de felejthető. Hiszen ez csak egy ismeretség. De nem lehet vége. Már hogy is lenne? Képes lenne rá, ő, aki megért. (mit jelent az, hogy megért? Talán csak hajlandó meghallgatni, és képes arra, hogy ezeregyedjére se legyintsen arra amit mondok.) Valami eszméletlen alázat van benne. Ahogy NT mondta: "aki a könyvek és a mi jóbarátunk". És ezt nem sikerült eddig észrevennie senkinek, főleg nem neki.) A másik, hogy én is megértem. Legalábbis azt hiszem, hogy megértem. De nem biztos.