Úgy érzem, ma 3 pontot ugrott a népszerúségi mutatóm az iskolában. Bár lehet, hogy csak azért tűnt így, mert vidám voltam... Egyébként így már lehet, hogy nem én vagyok a legnépszerűtlenebb (ez nem depis). Persze ez csak érzés, de azért reménykedem, hogy hátha egy vidámabb korszakom jön majd. Huzamosan. EGyelőre boldog vagyok- de még mindig számító...

Néha bezártságérzésem van a blogomon. Akinek szólna mndjuk amit leírok, az jobb esetben nem tud róla. Rosszabb esetben nem fárasztja magát velem. Ott van az az ajtó- ami nem mindig, sőt legtöbbször nem egy éppen csak észrevehető egérlyuk- csak nem nyomja le a kilincset. Valahogy nem vonzó az ami itt van. CSak az a baj, hogy én ennyit tudok nyújtani. Ez van.

ps. nem tudom mi van velem. sajnos mikor leülök, akkor ilyen depis érések fogalmazódnak meg bennem