Esik a hó. Én nézem az abalkomból és írok. írok és gondolkodom. Nem úgy csinálom, ahogy a filmben volt, nem írok ész nélkül. Legalábbis próbálok nem ész nélkül írni. És gondolkozni is csak próbálok egyenlőre. Rá szeretnék jönni, hogy miért a blog ablakban írok, hogy miért írok, és hogy miért próbálom eljátaszani az őszintét, aki formázatlanul, egy az egyben, minden szándék nélkül ír. Miért próbálom eljátszani, hogy így mondom ki gondolatban amit most ide írok. Miért nem vallom be, hogy szeretném, ha azt írnák, hogy hú ez de jó, és milyen szép. És miért gonodlom, hogy ezzel a leleplezéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy elismerjenek. Miért vagyok még mindig ilyen beképzelt, hogy azt hiszem, hogy ez szép? Mert nem az. Sőt, én egyenesen el sem tudom olvasni később a sületlenségeimet. Mégis, miért gondolom, hogy ez tetszeni fog valakinek is és miért van az, hogy ha leírom ezt hatszor hatféleképp akkor is ugyanezt fogom gondoléni. Miért nem tudok egyszer szerény lenni, miért akarok most hirtelen szerény lenni? Miért kérdezem meg, ha úgyis meg akarom válaszolni, mert tudom? Tudom, hogy csak azért tört rám hirtelen a nagy szerénységi vágy, mert megsértették az önérzetemet azzal, hogy azt mondták, hogy beképzelt vagyok. iért nem tudom egyszer elfogadni az igazságot a teljes valójában. Miért van az, hogy csak addig vágyom arra, hogy őszinték legyenek velem, amíg tényleg azok nem lesznek és akkor pedig ellenük fordulok? Bizonyára azért, mert beképzelt vagyok és kemény fejű. Persze most sem mere kimondani, hogy ostoba, mert nem azt gondolom magamról. Mert nem vagyok elég nemeslelkű ahhoz, hogy be merjem vallani magamnak, saját korlátaimmat. Nem merem bevallanui, mert félek, túlságosan is szűkek a határaim. És nem merem közzétenni ezt az írást, mert félek, hogy az emberek megismernek, de közzé is akarom tenni, mert akkor az emberek értékelik az őszinteségemet, és megdicsérnek, és így növelik az önhittségemet. Ezután a mondta utn pedig főleg nem merem kiadni a privát szférámból, mert nem fog rá visszajelzés érkezni. Illetve fog egy, ami arról szól, hogy nézzem át, mert értelmetlen mondatokat írok le. Jogos, de aki nem érti, az csak jól jár és csakazértsem fogom kijavítani. Elállt a havazás, megrekedt az őszinteségem zuhogása. És még mindig arra törekszem, hogy minél szebb metaforát használjak, mégha az nem is metafora, hanem akármi más, aminek természetesen nem tudom a nevét, de azért az irodalmár szerepében tetszelgek. Persze dicsekedni fogok ezzel és mégiscsak közzéteszem, hátha mégis értékelnek. Hátha mégis tetszeleghetek magamnak. Megfogom bánni, de megteszem, mert azt is megbánnám, ha nem tenném... Azt hiszem ezt hívják ambivalenciának.(természetesen most is eljátszom, hogy tudom, hogy mi ez az érzés). Elolvadta hó, de az írásom, sajnos, vagy nem sajnos, nem követi...

Ma és tegnap (majdnem) teljesen ki voltam békülve a világgal.

A Népligetben, ahol mindennnap járok, általában ül egy tolókocsis ember, akinek mind a két lába hiányzik. Egyszer egy ifi után vártam a szüleimre a kecskeméti buszmegállóban, este 11 óra körül. Arra jött egy tolókocsis ember, aki miután elhaladt mellettem, felpattant a kerekesszékből, és áttolta az úttesten. Ez a jelenet elgondolkoztatott engem. Hogy lehet az, hogy emberek, csak hogy ne kelljen dolgozniuk, minden teketória nélkül beleülnek egy ilyen "járműbe", amitől más legszívesebben megszabadulna, és csak örülhetne, hogy nem kell benne ülnie. A legnagyobb baj az, hogy így nem csak hogy átveri az embereket, de a többi szerencsétlentől, aki szintén koldulással keresi a kenyerét, elveszi a pénzt, mert bizalmatlanságot ébreszt minden tolószékessel szemben. A másik, hogy már egy jó ideje "divatban vannak" az ál koldusok is és az sem jó. Engem két dolog irritál velük kapcsolatban. Az első, amikor ennivalót adsz neki, és fel van háborodva, hogy miért nem pénzt dobtál oda neki, de ez nem minden hajléktalannal van így, ahogy remélem a másik sem. A másik, amit gyűlöl az én lelkem, azok, akik kihasználnak egy fogyatékos embert, és amit keres, azt elveszik tőle és ha nem hoz annyit amennyit ők szeretnének, akkor megverik. Ezek szerintem olyan gonosz emberek legalább, mint a bankrablók. Sajnos, azt hiszem, hogy ezek a problémák nem fognak megoldódni, csak súlyosbodnak, amíg el nem jön egy új tökléletes világ...
ps: A tolószékes bácsinál nem jobbak azok sem, akik az Ecserin vesznek maguknak rokkantigazolványt...