Keep moving forward. Always. It’s a very overused fraise, but actually i have never write it down, so I guess it’s forgivable for the first time. (Creating an inspirational picture about it is maybe over the boundries, but nevermind)
This is a nice sentence, but with concentrating just on this sentence nothing going to change unfortunately. You can struggle with moving forward, without the proper behaviour it is not going to help on anything. What we need to actually keep on moving is vision.
Vision is not necessarily something enormous, by vision I mean hope, optimism, faith or that mentality when you know that you’re able to reach what you want. People very often narrow down vision about things what they have to do. We usually think that vision is only when you know or have a strong feeling about, that you have to plant a tree, or get a specific kind of job to fulfil your life purposes, and to be happy. We think that vision is only the how-to-do of the life, and we forget about the where and why. To have a vision about what is our final destination, and what is the reason, the purpose of our acts. I don’t say that it’s not important that you know that what the next step in your life is (eg. tree planting), but I say, that it doesn’t lead anywhere, if you don’t know where you supposed to get at last. In other words vision is not just the very well detailed tactic of the life, but the strategy of living your life. I want to say, that sometimes you don’t even have to have a vision about the “usual business” of the life, you don’t have to know exactly the steps that you have to take to get to your purpose. Sometimes people have problem with worrying, and overdetailing plans, and instead of getting closer to their purpose, they are getting further by losing contact with the target by focusing on the small steps.
Maybe you feel yourself a little bit lost, because you can’t see the whole picture, just the next step, and you don’t even know what your main problem is. Or maybe you feel yourself lost, because you can't see the steps what are leading you there where you want to be. I myself do sometimes. It’s hard to just step out and start to climb a mountain without knowing each step in advance. But you can’t plan everything in advance. And even if you could, there would be no challange. It would be boring and easy. It’s not a big deal to reach something what has a recipe. It’s good, and I don’t want to underestimate any kind of efforts, but to create, and not just reproduce something, you have to take the risk, and not just find, but sometimes make new paths as you are going up to your mountain.
Csak menj tovább előre (ugye milyen más magyarul? :) Mindig. EZ egy eléggé széthasznált kifejezés, mondjuk én azt hiszem még sohasem írtam le, szóval azt hiszem ez megbocsátható nekem így első alkalommal. (Az inspiratív kép már kevésbé)
EZ egy nagyon szép mondat, csakhogy erre az egy kis mondatra koncentrálva nem igazán tudunk változtatni semmit az életünkön. Szenvedhetsz azzal, hogy menj előre, de a megfelelő hozzáállás nélkül nem fog sikerülni. Amire ténylegesen szükségünk van ahhoz, hogy
tovább menjünk, az a látás.
Látás alatt nem valami nagy dolgot értek, csak reményt, optimizmust, hitet, vagy egyszerűen csak azt a hozzáállást, hogy tudod, hogy sikerülni fog elérni amit szeretnél. Az emberek nagyon sokszor a víziót/látást/(látomást) leszűkítik olyan dolgokra amit meg kell csinálniuk. Sokszor azt gondoljuk, hogy a látás az az, amikor tudod, legalábbis mélyen legbelül érzed, hogy mondjuk ültetned kell egy fát, vagy valamilyen munkát meg kell szerezned ahhoz, hogy beteljesítsd az életcélod és boldog légy. Sokszor azt gondoljuk, hogy a vízió az az élet mit-hogyanja, és közben elfeledkezünk a hova és miértről. Elfelejtjük látni a végső célunkat, és keresni a cselekményeink okát, célját. Nem azt mondom, hogy nem fontos tudni, hogy mi a következő lépés az életünkben (ültetni egy fát), de állítom, hogy nem jutunk sehova ha nem tudjuk, hogy hova kell megérkeznünk. Más szavakkal a látás a jövőnkről nem pusztán a megélés apró részletekig kidolgozott taktikája, hanem a boldogulásunk strartégiája. Azt akarom mondani, hogy néha még arról sem kell hogy legyen elképzelésed, vagy meglátásod, hogy milyen hétköznapi lépéseket teszel meg, nem kell tudnod minden egyes kis mozzanatot előre. Néha az embereknek problémájuk lehet abból, hogy állandóan aggódnak, és agyonterveznek dolgokat, és ahelyett, hogy közelebb jutnának a céljukhoz, csak távolabb kerülnek azzal, hogy mindig a kis lépésekre fókuszálnak, és így elveszítik a kapcsolatot a fő céljukal.
Talán egy kicsit elveszettnek érzed magad, mert nem látod a nagy egészet, csak a következő lépést, és nem is érted, hogy mi a fő problémád. Vagy éppen azért érzed magad elveszettnek, mert nem látod, hogy hogyan jutsz el oda, ahol lenni szeretnél. Én magam is vagyok ezzel így néha. Nehéz elkezdeni megmászni egy hegyet mikor még nem tudod hogy mikor hova fogsz lépni. De nem tervezhetsz mindent előre. És ha tudnál, akkor pont az lenne a baj, hogy nem lenne kihívás, Túl könnyű és unalmas lenne minden. Nem nagy dolog megcsinálni valamit, amihez kész recepted van. Persze, jó - nem akarok semmilyen erőfeszítést lebecsülni - de előállítani, elérni valamit; nem csupán megvalósítani egy receptet; ehhez vállalni kell a kockázatot, és nem csupán találni, de néha kitaposni új ösvényeket, ahogy mész fel a hegyre.
