-Ezeket nevezik tapsolós baptistáknak nálunk a gyülekezetben - mondta nagyanyám.

-És a többiek ők mik? Ők a sírós baptisták? -kérdezte apám

És valóban. Vannak olyan típusú hívők közöttük, akik kevésbé áhítatosak, hajlamosak a dolgok szemébe nevetni: a tapsolós baptisták. Mint erre édesapám elmésen rávilágított, a többiek a sírós baptisták. Tette ezt a megjegyzést azért, mert valóban van olyan réteg is, akik a jelentősebb események fontosságát felismerve hajlamosak elérzékenyülni,néhány könnyet elmorzsolni.

Lehetséges, hogy ez a félezredik bejegyzésem egy új hónap első napján, egy új kaland kezdetén valamifél cezúra az életemben. Persze az ember az ilyen választóvonalakat ide-oda pakolja kedve szerint, amíg meg nem találja azok végleges helyét az - akkor már - régmúltban. Hiszen nem tudhatod, hogy mi nyit új korszakot az életedben. Lehet egy telieresztett kádban vett fürdő hosszú idő után; egy őszinte beszélgetés; egy régen várt, vagy véletlen találkozás; egy elejtett szó ami a nagy változást hozza. De ugyanígy lehet, . hogy amit ma az életedben valaha kapott legnagyobb ajándéknak tartasz, holnap elvész, és rövid epizódszereplővé zsugorodik történetedben, esetleg ami ma életed legrosszabb napja, arra lehet, hogy egy év múlva egyáltalán nem is fogsz emlékezni. Nem tudhatod, és nem tudhatom.

De mikor érzem a változást, mindig a jövő és a múlt kavarog a szemeim előttVárakozás és nosztalgia. Kacagás és könnyek. Gombóc a torkomban; félelem, hiszen az új mindig félelmetes. Nem érzem magam késznek, (érzete valaha is készen magát bárki nagy fordulatkor?), elrejteném az arcomat a változás elől; de a szemébe nevetek, és megteszem az első lépéseket. Ujjongok. Ugrálok. És végtelenül hálás vagyok azért az életért, amit élhetek.

Engedd, hogy sírva-nevetve táncoljak változó életem minden percében! Hadd legyek a sírós és tapsolós baptista egyszemélyben!