Időnként akadnak ilyen torz vágyaim, hogy az emberek (na jó nem mindenki) legyenek a barátaim, és szeressenek magamért, vagy legalábbis nagyrészt magamért. Na jó ez most eléggé nyávogás, vagy eléggé annyak hangzik, de talán jogos az igényem.

Persze ezzel kapcsolatban azért némi distinkció ( :DDD ) szükségeltetik. Hiszen lehet, hogy számomra ezek az igények jogosnak tűnnek, de egyáltalán nem biztos, hogy nem valósultak még meg, illetve egyáltalán nem biztos hogy ha valóban nincsenek barátaim, akkor nem az én hibám hogy nincsenek. Persze időközben rájöttem, hogy erről baromira nem akarok se beszélni, se gondolkozni, szóval most abba is hagyom.

(De hogy oldjam a feszültséget: nyilván vannak barátaim, meg minden, csak éppen a vizsgaidőszak burkában nem igazán tűnik fel. És ez most (kivételesen) nem ilyen önnyugtatás (haha), hanem valóban természetesnek tekinthető, hogy senkivel nem érintkezek napokig, és az is, hogy ezek a napok heteknek tűnnek. Miközben persze  múlthéten is egy csomó tök jó dolgot csiánltam, és jövőhéten meg családi nyaralás, meg szülinapi parti, meg yayyy.)

Bírom az ilyen baromságaimat (NOT) :DD És még művészi és mély voltam :D