Az osztálykiránduláson már felváltva fotóztunk. Én a nagylátóval, te a telével. Aztán fordítva. Fel és leszaladtunk a Kékesre, közben művészi képeket készítettem. Például arról, hogyan tanulsz csulázni. Akkor egyelőre még csak magadat sikerült leköpnöd. Betöltöttem a tizenhetet. Emlékszel? Azt írtad, hogy még 5 hónapig éljenek a tizenhét évesek. Szerintem még mindig. Izgatottan írtál, hogy nem akarok-e veled menni Tokajba. Akartam. Az utolsó ballagáson, ami az enyém előtt volt, szállt a por, és szikrázott a nap. Te színes virágok és lufik közül mosolyogtál a kamerámba. Megkértél rá, hogy a te érdekedben is mozgósítsam a "tudományomat" és kapjam le az unokatesódat. Bár számomra semmi nem ért véget itt, boldog voltam, és látszólag végre miénk lett az iskola feletti uralom.

A munka ünnepét közösen ünnepeltük - azzal, hogy kivételesen dolgoztunk. Ezután két napig pihentük a munka "fáradalmait". Bár sokszor éreztem magam némileg feleslegesen és egyedül, többek között itt ismerkedtem meg igazából veled. Én siettem haza. Te már akkor sem. Ennek ellenére mindössze egyáltalán meg nem érdemelt kegyelemként értünk haza akkorra, amikor én szerettem volna. Másnap reggel kilenckor már a sikeres Kresz vizsgámról számolhattam be neked, igaz magáról a vizsgáról elég későn, szabadnapon értesítettél. Rá pár napra hasonlóan jól teljesítettem az angol érettséim írásbeli részét, ahogy te is, annak ellenére, hogy késtél. Boldog voltam, és sikeres.

 Újabb háromnapos hétvége, újabb ifinap. Együtt ünnepeltük a szülinapodat. Akkor hittem neked, pedig azt hitted, hogy nem. Azt írtad, nem jössz, aztán szerencsére mégis együtt tomboltunk a koncerteken. Pécsre nem utaztál el velünk sajnos. Az a kirándulás nagyon jó volt, hisz mi is izgalmasabb egy csapat suhancnak, mint kiszökni az ablakon éjszaka. Meghívtál egy [kapucsínóra], köszönöm. Aznap éjjel öt percet aludtam. Ezalatt muszáj volt lefényképezned. Nem köszönöm. Az iskolának hála Istennek vége lett, bár ez azt jelentette, hogy két hónapig újra nem találkozunk. Együtt társadalmi munkáztunk, a labdadobálásban gyenge voltam, de minden más egyébben hasznos. Az érettségi után nem jöttetek el velem sétálni, beszélgetni. Kutyát sétáltattunk hát, és és a térgeometriáról beszélgettünk ,és az ikeás árleárazásról. Elsőnek te tudtad meg az érettségi eredményemet. Együtt zúztunk az Amnesztia koncerten, bár később hátramentem. Jó volt találkozni, és a decibelek társaságában beszélgetni. Este sétáltunk, majd hajnalig beszélgettünk. Volt időd leteremteni, amiért nem ugráltam. Azóta sem szoktam rá. A rutinvizsgán nagyon izgultam.  Emlékszel? A végén nem bírtam felemelni a lábam a kuplungról, úgy remegett. Utána felhívtál, hogy jól sikerült-e. Furcsa volt, de jól esett. Boldog voltam, és őriztem a harmóniát.

Emlékszel? Emlékszel, milyen kitörő örömmel fogadtuk 2009-et? Milyen reményteljesen néztünk az esztedő elé, milyen jó volt egymásnak boldogságot kívánni? Emlékszel arra a koncertre, ami természetesen fél óra késéssel kezdődött, és hogy egész hátulról néztétek az én apró szerepemet? És amikor mások koncertjét a földön „csövezve” követtük figyelemmel? A buszunk csak öt óra után indult, és mi a két órás utat végigbeszélgettük. Fáradt voltál, és féltél a mögöttünk hortyogó részeg bácsitól, de örültél. Én is boldog voltam, és fáradt. Fel tudod idézni az E1-es termet (a kisbüdöst); a buszműszerfallal és magunkat, amint a Toldit elemezzük? Mondd, emlékszel a szalagavatóra, a rengeteg műsorszámra? Képzeld, akkor még azt hittem, hogy a sajátomon megszabhatok majd bármit.

            Az OKTV második fordulója előtt három napig kuksoltam a könyvtárban, közvetlenül előtte pedig negyed órát telefonáltunkaz éjszaka kellős közepén. És nem rágtam a párnacsücsköt izgalmamban. Boldog voltam, és izgatott. Az érettségi jelentkezéssel kapcsolatban együtt kértük ki az angoltanár véleményét, együtt vettük rá, hogy nelegyen olyan szigoró az osztályozóvizsgáknál. Te végül nem jelentkeztél, az angol tanár pedig nem engedett a negyvennyolcból.(Csak egy kicsit.)

            Emlékszel, mikor eljött a régen várt „ifinap”? Nem jöttetek el, pedig nagyon terveztük. Éppen óraállítás volt és aggódtam, hogy vajon nem késed-e le a buszt. Végül szerencsésen ideértél. Aznap „reggel” 11-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefon: a buszmegállóban vársz. A fényképezőgépem akkor volt új, és te akkor kezdtél eldeszkázni.Azóta leszoktál erről és én sem fényképezek. A reakciós csápokra emlékszel még? Aznap este nagyon aktívak voltak. Boldog voltam, mint egy kisgyerek. Egy reggel közöltétek velem, hogy nekiállhatok megcsinálni a jogosítványt. Elkezdődött egy hosszú, küzdelmes időszak.

Idén is elkezdtem írni egy összefoglalót a tavalyi évemről. Szeptember végén tartok, négy oldalnál, szóval úgy döntöttem, hogy folytatásokban közlöm. Következő dolog pedig ez: a megszólítás nem egy személynek szól, hanem egyszerre/egymás után/ egymás előtt vonatkozik, vonatkozhat több személyre. Mintha a fontosabb emberek körülállnának, és rá-ráböknék egyesekre. Lehet tetszést/nem tetszést nyivánítani. Mert ez is egy kicsit kétségtelenül fura (ugyanakkor modern is :P)