Ma délután hátul ültem a buszban, és nem volt a hátsó ablakon függöny, ezért majd megsültem egész úton, persze nem bírtam ki alvás nélkül, de közben hallgattam zenét. Amikor lefordultunk az autópályáról, már nagyon elegem volt a hőségből, és ezért szenvedtem egy sort. Eközben arra lettem figyelmes, hogy a fülemben nem zene szól hanem valami taps, meg szöveg, gondoltam biztos valamelyik dal előtt mondanak bevezetőt. Aztán valami miatt gyanús lett a sok szöveg, és megnéztem, hogy tulajdon képpen mi is a szám címe, amin műélvezek, és azt kellett észrevennemn, hogy az angol érettségi listeningje szól. Én nem tudom, hogy abba hogy került taps, de azért szerintem elég furcsa dolog. Nos, miután ezen a meghökkenésen ,leszálltam ab buszról, és természetesen pont akkor kellett lezúdulni a monszun esőnek, tehát kénytelen voltam szakadó esőben hazagyalogolni. Miuátn hazaértem, rá öt percre az esőnek már híre sem volt...

Kitaláltam, hogy az iskolában ezentúl sárga fecnikre éppen szemebe jutó idézeteket, vers- és dalsorokat fogok felirkálni, és kiragasztom a sarkomban (leghátul ülök). Már máskor is próbáltam az ilyen bennem kószáló gondolatokat, sorokatmegörökjteni, a mellettem levő fa berakáson, ám a tanárok nem díjazták és ezért le kellett radíroznom. Persze semmi nyoma nem maradt, de azért az illető nem bírt ellenállni a késztetésnek, adott egy beírást. Na mindegy, ez már régi sztori.