Új a dizájn és teljesen az enyém, legalábbis azt hiszem. A kép ma készült az öcsémről (nem az aki himnuszt énekelt.) és a dizájn pedig andreew dizájnjának szépségének hatásának lenyűgözésének kvetkezményének (izé következménye). ÉS még mielőtt valaki megróna, nem ötlet lopás, a mondatszerkezet meg direkt ilyen.

Olyan jó kommentet írtam andreewnek, hogy ide is leírom:

"és ami a legnagyobb baj, hogy azok az emberek, akiket ismertél, azok is ugyanazok maradnak, és nem felejtenek el semmit. akik meg újak és jönnek, azok meg bár ne tennék, mert beállnak a folyosó közepére, és kiskirálynak érzik magukat. csak ezt sajnos nem szabad hangoztatni az elenyésző kivétel miatt."

Azért én várom, hátha jobb lesz. És én is csinálni fogok őszes dizájnt. És utánzata lesz andreewének. mert. csak.

Nem tudok, és nem akarok mást írni, csak annyit, hogy:

Itt énekli mögöttem az öcsém, hogy "10 százalék kedvezmény"- a Himnusz dallamára...

ps: A hugom meg azt a gyékényt használta volna terítőnek, amit a kinti padra teszünk magunk alá, hogy nehogy gyantás legyen a ruhánk (nem is tudtam, hogy a ruhánk ilyen ronda- mármint a szó)...

Minden hiába. Nem tudok ellenállni. Hiába ellenkezek, próbálom leplezni, elfojtani, de nem tudom. Hiányzik már a nagyváros, a nyüzsgés, a forgatag, és egy picit még az iskola is. Annyi mindenkivel szeretnék találkozni, beszélgetni, annyi mindent szertnék tenni. Akarok nyomulni, sietni, ügyködni, és nem csak egy helyben ülni, és tétován szavakat kinyögni. Annyi mindent szeretnék. Fotózni, találkozni, mászkálni, egy picit tanulni, olvasni, mindent, akármit, csak nem hülyén ülni itthon, és kinézni a fejemből. Úgy várom már, hogy belefussak a sok ismeretlenbe, hogy elkezdődjön végre bonyolódni az én történetem is, hogy kamatoztassam a belém szorult energiát. Anynyira szeretném. Csak egy hetet kell várni, de nem tudom, hogy hogy fogom kibírni.