Nem tudom. Gödör.

Ismertem egyszer valakit. Mintegy másfél évig. Mostmár nem. Asszem. Van ilyen...

Kívül, belül, mindenhol. Közben meg megy az élet. Nemcsak időjárásjelentésünket olvasták.

Nah. Volt ez a gőgös-nemgőgös stb kérdés, ami egy idő után aktualitásást vesztette (márcsak azért is (és főként azért) mert nem volt, csak valamin rágódni kellett, a gumicsont kínos, a rágóka gyerekes)(miután mindenkit kellőképpen összezavartam, jelzem, hogy visszatérek, és ezzel azoknak okozok problémát a megértésben, akiknek eddig ilyen téren nem voltak gubancaik (beleértve magamat is)) és most ewgy kicsit nosztalgiáztam ezen. Mindenki viselkedik néha úgy, hogy lekezelő a másikkal, vagy ha nem, akkor tesz más hibás lépéseket,és nagyjából egálban vannak az emberek egymással és ezt azért tudják is jobb pillanataikban (persze kivéve egy-két személyt- gondolta mindenki, de NEM). Ennek ellenére azért a rosszabb pillanatokban jól esik egy kicsit nyafogni, hogy leadjuk a feszültséget, vagy, hogy valamit elemezhessünk, esetleg egyéb okokból.

Ennek az írásnak a tudatallattiban egy célja volt: igazolni minden eddigi nyávogást. Persze az ilyen őszinteséget nem boncolgatnám, mert nem tudom, meg minek. Jó ez így. szánsájnhepinessz .

Egyébként mára is van élményem, am nem konkrét, csupán egy megjegyzés: A legjobb eszköz turinform hiányában mindig a könyves standos, ha megakarod tudni, hogy hol van a buszmegálló, pályaudvar, legközelebbi kínai, patika, vagy papírírószer, megmég csomóminden.